Zsögödfürdő – Sprencz Pál (1.)

Az Olt közvetlen közelében fekvő, a mostani Zsögödfürdő területe az 1800-as évek első felében még egy mocsaras terület volt. Ennek ellenére nem volt ismeretlen a környékbeliek között. Az itt kialakított kis gödrökben fürdők fekélyből, bőrbetegségből, hűlésből és más betegségekből kívántak kigyógyulni. [1]

 A fürdőtelepülés kialakulása Sprencz Pál nevéhez fűződik, aki 1864-ben[2] megvásárolta az itt található vizenyős területet és elkezdte annak fejlesztését. A területen található sziklatömböt levágatta, feltöltötte, kiszárította az ingoványt, vendéglőt, kocsiszínt és szállásokat hozott létre. Szintén neki köszönhető a sétányok, a fürdőhöz vezető út kiépítése, és az Olton átívelő fahid. „Azonban fürdője már pár év alatt sokkal keresettebb lett, semhogy a tett építkezések a vendégek igényeinek megfelelhettek volna, miért jelen idényre a régi fürdőt elszedetve, medrét tetemesen megnagyobbította s férfiak és hölgyek számára elegendő számú vetkező szobácskákkal ellátott két, egymástól elkülönített mederre (bassin) oszttatta be. Ezenkívül egész új helyiséget építtetett meleg kádfürdőknek és munkában van egy célszerű zuhanyszerkezetű fürdő beállítása is.”[3]

A fürdő népszerűsítése érdekében 1872 nyarán több hirdetés is megjelent, melyet a fürdőt használó és betegségükből meggyógyulók tesznek közzé. Mivel egyazon időben jelennek meg különböző újságokban, minden bizonnyal ez a fürdőtulajdonos által kezdeményezett kampány része lehetett.

Jakab Alajos csíkszentimrei kereskedő Nemerében tudatja, hogy gerincbetegségben szenvedő fia már ülni sem volt képes, de pár heti fürdőhasználat után ma már segítség nélkül tud mozogni. Ezért is ajánlja a „szenvedő emberiség figyelmébe” a fürdőt.[4]

Décsey Sándor az Erdélyben írja, hogy évekig „nyakgörvély dagokkal”, azaz nyirokcsomó gyulladástól szenvedett, mely annyira súlyos volt, hogy az orvosok lemondtak róla. Majd „többek tanácsára a csik-zsögödi úgy nevezett „szentvér“ ásványos gyógyfürdőt használtam s már negyven fürdő vétele után görvélyes bántalmamtól és minden egyéb szer használata nélkül telyesen megszabadultam s azóta a legjobb egészségnek örvendek.”[5]

Molnár János 1873-ban elemezte talán először az itt található források vizét, pontosabban kettőét az István-király és Szent Anna forrás vizét. Ez utóbbi táplálta a 2 kád és 4 tükörfürdővel rendelkező „primitív kis fürdőházat”.[6]

Ifj. Spányik József orvos „A csík-zsögödi égvényes-földes, jod- és vastartalmu ásványfürdő” címen jelentette meg a fürdőt bemutató könyvét 1874-ben, melyet a tulajdonos Sprencz Pál adta ki.

Egy rosszindulatú cikket találunk 1876-ból, melyet, ha kritikusan olvasunk, megtudjuk azt, hogy az fürdő megérett a felújításra, az épületek állapota romlani kezdett. „A fürdő tulajdonos egy ártatlan öreg ur, ki még a légynek sem vét, s ép ez magyarázza meg, hogy miért nem rontatja le a régi fürdőházakat, lévén ezek a férgeknek, kígyóknak, békáknak s más ily állatoknak rendes tanyája.”[7] Ez az évek során nem sokat változott, bő tíz évvel később is arról írnak, hogy a „fürdő jó karban tartása érdekében több gondosságot fejtenének ki.”[8]

A múltban történő barangolásaink során, láthatjuk, hogy számos üdülőhely jelentős forráshiánnyal küszködött, a változó politikai helyzet, a gyakori tulajdonoscsere, a konkurens üdülők, mind megnehezítették a gazdaságos működést. Tegyük az is hozza, hogy tennivaló a jelenben is van bőven.

Hankó Vilmos „Az Erdélyrészi fürdők és ásványvizek leírása” 1891-ben megjelent könyve, több környékbeli fürdőt is ismertet, ezek között Csík-Zsögödöt is. Ő is megjegyzi, hogy ahhoz, hogy a fürdőtelepülés előre mozduljon beruházásokra van szükség.  „Csík-Zsögöd predesztinálva van arra, hogy nyári üdülőhely legyen. … Hogy azonban tényleg üdülő-hellyé legyen, arra nézve feltétlenül szükséges, hogy a tulajdonosok valamivel nagyobb beruházásokat tegyenek, s a vendégeknek kissé több kényelmet biztositsanak.”

A fürdő helyzete továbbra sem javult, a „kezdetleges berendezések”, a tőkehiány akadályozza a fürdő fejlődését. Ekkor már arról olvashatunk, hogy a tulajdonos a hajlandó a fürdő eladására.[9]

[1] Azár: A csík-zsögödi ásványvizekről. Erdély. 1872. május 16.
[2] Kristó András: Zsögödfürdő, Hargita, 1969. szeptember 5.
[3] T. Nagy Imre: Csíki pantheon, Csíki Lapok (35.), 1930. augusztus 31.
[4] Nyilatkozat. Nemere, 1872. június 6.
[5] Bizonyítvány. Erdély, 1872. június 6.
[6] Boleman István: Fürdőtan, A Magyar Orvosi Társulat Könyvtára, 1887.
[7] Csík-Zsögöd, Erdély, 1876. május 5.
[8] Csík-Zsögöd, Székely Nemzet, 1887. július 26.
[9] Réthy Dezső: Székelyföldi fürdők, Erdély, 1892. április 1.