Természet Csíkszeredában

Ha figyelmesen járunk a városban, számos természeti értéket találunk, amelyeket értékelnünk, védenünk kell. Természeti értékek nemcsak a várost övező zöldövezetekben találhatók, hanem a település központjában is, amelyek lehetővé teszik, hogy a város lakói a különböző környezeti nevelési programok segítségével megismerjék ezeket.

Népszerű helyszín a központi park, mely régen mocsaras terület volt. Számos fafajt találhatunk itt, közel egymáshoz. Különlegességnek számít a közönséges duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii) a park délkeleti sarkában, melynek szétdörzsölt tűlevelei narancshoz hasonló illatot árasztanak. A fenyőfélék közül még találhatunk itt közönséges lucfenyőt (Picea abies), erdei fenyőt (Pinus sylvestris), európai vörösfenyőt (Larix decidua) és szúrós lucot (Picea pungens) is. Piros gyümölcseivel feltűnő a közönséges madárberkenye (Sorbus aucuparia), melyet a madarak kedvelnek és elfogyasztásuk által hozzájárulnak annak terjesztéséhez is. Juharfákat a süvöltők (Pyrrhula pyrrhula) is felkeresik, és ügyes mozdulatokkal forgatják, bontják ki a magokat csőrükkel. Juharból találkozhatunk itt korai juharral (Acer platanoides), hegyi juharral (Acer pseudoplatanus) és a kuriózumnak számító zöld- vagy kőrislevelű juharral (Acer negundo) is. Ez utóbbi invazív fajnak számít, de jól bírja a városi mostoha körülményeket, így találkozhatunk vele az utak, parkolók mellett is. A teljesség igénye nélkül megemlíthetjük még a parkban előforduló fehér eperfát (Morus alba), magas kőrist (Fraxinus excelsior), hegyi szilt (Ulmus glabra), kislevelű hársot (Tilia cordata), közönséges nyírt (Betula pendula), fehér akácot (Robinia pseudoacacia), keleti tuját (Platycladus orientalis), nyugati tuját (Thuja occidentalis). 

A felsorolásból nem hagyhatjuk ki a nemrégiben ültetett fiatal páfrányfenyőt (Ginkgo biloba) vagy a védett tiszafát (Taxus baccata) sem. A tiszafa lassan nő, de igen hosszú életű növény, példányai 500-1000, egyes esetekben akár kétezer évet is megérnek. A fa minden része mérgező, a magköpeny kivételével.Persze értékes fákkal nemcsak a központi parkban találkozhatunk, hanem a város különböző területein is. A Mikó-vár és a polgármesteri hivatal között álló évszázados szilfánál csak a Mikó-vár idősebb, melynek építése 1623-ban kezdődött. Vele szemben, a polgármesteri hivatal bejárata előtt különös alakjukkal hívják fel magukra a figyelmet a szilfák (Ulmus glabra). A város egyetlen magnóliafája (Magnolia) a Petőfi Sándor Általános Iskola udvarán található, de említésre méltó a somlyói járványkórházzal szemben lévő két hatalmas kanadai nyár (Populus x canadensis) is, melyek életkoruk miatt védettséget élveznek. 

Ha a város területén előforduló madárvilágot vizsgáljuk, észrevehetjük, hogy számos madárfaj felkeresi a várost. A széncinege (Parus major) és a kék cinege (Cyanistes caeruleus) természetesen jelen van, de az erdei pinty (Fringilla coelebs), a meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes), a csuszka (Sitta europaea), a barátposzáta (Sylvia atricapilla), az őszapó (Aegithalos caudatus) is. A varjúfélék jól alkalmazkodtak az ember által nyújtott lehetőségekhez, így a dolmányos varjú (Corvus cornix), a csóka (Coloeus monedula), a szajkó (Garrulus glandarius) gyakran szemünk elé bukkan, találnak elegendő táplálékot, hogy a téli hideg időszakot itthon tölthessék. Nem hiányozhatnak a településről a harkályfélék sem, a nagy fakopáncs (Dendrocopos major), a balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus), de ha figyelmesek vagyunk, még nyaktekercs (Jynx torquilla) is felbukkanhat előttünk. A nyaktekercs tollazata a fák kérgére emlékeztet, így amikor a fa kérgén vagy a talajon keresi táplálékát, nem is olyan könnyű észrevenni.